Boldogság (el)kötelezettség nélkül?

Manapság igen gyakran találjuk magunkat szembe olyan kijelentésekkel, mint hogy „Nem a papír a lényeg”, „Független akarok maradni”, „Nem akarok korán elköteleződni”, és társai. Miért szükséges elköteleződni, ahhoz, hogy igazán boldogok lehessünk? És mi gátolhatja az elköteleződésünket? Cikkünkben erre keressük a választ.

[A cikk elolvasása átlagosan 4 percet vesz igénybe.]

„Tudja, miért ijesztő az elkötelezettség? Az élet valódi lesz tőle. Nem terv többé. Nem az, amit remél az ember, hanem a valóság.” (A 109. utas c. film)

A mai generációnak egész más elképzelései vannak a házasságról, az elköteleződésről és az együttélésről, mint régen. Úgy néz ki, hogy a függetlenség lett az egyik legnagyobb érték, és individualista kultúránk minden forrásból azt próbálja belénk sulykolni, hogy valósítsuk meg önmagunkat. Ebbe a „programba” viszont sokak szerint nem fér bele egy tartós párkapcsolat, hiszen az lekötelez, elveszi szabadságunk egy részét, és az elköteleződéssel fogadalmat teszünk arra is, hogy a világban való tapasztalás bizonyos részeiről lemondunk: nem keveredünk kalandokba ellenkező neműekkel, illetve már nem csak magamért, hanem a másikért is gondolkozom. A döntéseim innentől a másikra is tartoznak, és nem rúghatom fel az életem egyik pillanatról a másikra az ő beleegyezése nélkül.

De vajon min „bukik” el az elköteleződés?

1. Hotel Mama

A fiatalok manapság anyagilag és érzelmileg is nehezebben függetlenednek a családi ház melegétől, mint korábban. Amennyiben egy fiatal képtelen leválni szüleiről (ennek megnyilvánulása például, hogy minden döntést meg „kell” velük beszélni vagy tőlük függ az anyagi helyzetük), addig képtelen lesz teljes egészében odaadni magát egy kapcsolatnak. Kritikus időszak ez, hiszen egy új, részben más értékrendekkel bíró család van kialakulóban, melyben mindkét fél hoz valamit a „régi” családból (szokásokat, értékrendet), ugyanakkor a kettő összehangolása során új rituálék, viselkedésformák, meggyőződések is kialakulnak.

2. Karrieristák, fel a kezeket!

Ma rengeteg munkahelyen 10-12 órás munkavégzést várnak el, de valahol ezen felül még haza is kell vinni a munkát. Megkövetelik, hogy a munkának éljünk, és gyakran nem támogatják, ha valaki nem a karriert választja elsőként. Nehéz úgy elköteleződni, ha alig jut idő a másikra, vagy a kimerültségtől alig van erőnk a másikkal foglalkozni. Az elköteleződés alapja a mély intimitás, melyhez pedig idő, és leginkább minőségi idő szükséges.

3. A szingliség az új divat?!

Valójában a szingliség fogalmával sokan nincsenek tisztában. Az eredeti jelentés szerint szingli az, aki tudatosan úgy alakítja életét, hogy nem jut abban partnernek hely. A legtöbben azonban, akik magukat szinglinek nevezik, nincsenek megelégedve jelenlegi helyzetükkel, és bevallásuk alapján boldogabbak lennének egy társsal. Kevés az a személy (általában magas iskolai végzettség társul hozzá), aki tudatosan eldönti, hogy nincs szüksége párkapcsolatra, ám általában ez a meglátás is csak egy rövidebb ideig marad uralkodó, hiszen az ember társas lény, s biológiailag és szociálisan is arra vagyunk beprogramozva, hogy társat keressünk, kapcsolatban éljünk.

4. Amikor az „én” nem alakul át „mi” -vé

Nagyon fontos pont ez, hiszen gondoljunk csak bele, hogy milyen jó érzés megismerni valakit, aki sokoldalú, rengeteg hobbija van, megannyi dologhoz ért, izgalmas élete van és így tovább. Ezek a tulajdonságok valóban vonzóvá teszik számunkra a másikat, azonban a kezdeti rajongás után szembesülünk azzal, hogy hol is lesz a mi helyünk az ő életében? Nehéz megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy nem hagyok fel a korábbi szenvedélyeimmel, de időt és helyet adok az életemben a szeretett személynek is. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, és valaki foggal-körömmel ragaszkodik a korábbi életviteléhez, az elköteleződés csorbát szenved, és nem tud kialakulni.

És hogy mit jelent teljesen elköteleződni egy kapcsolat mellett? A legfontosabb, hogy a párom az első a képzeletbeli rangsoromban, kölcsönösen figyelünk egymásra, megvédjük egymást, szilárd érzelmi hátteret biztosítunk egymás számára, közösen hozzuk meg a döntéseket és bármiről is van szó, figyelembe vesszük a másik igényeit is.

Elköteleződni annyi, mint kiterjeszteni énünk határait, befogadni, megismerni és elfogadni egy másik személyt teljes egészében, s engedni, hogy a kapcsolat ereje szebbnél-szebb dolgokat hozzon létre.

Felhasznált irodalom:

L. Stipkovits Erika (2013) Közelebb egymáshoz. 11 tévhit párkapcsolatainkról, HVG Könyvek.