Így fog működni a jövő társkereső applikációja?!

Mai felgyorsult világunkban a társkeresés is egy olyan területe az életünknek, amin gyorsan „túl szeretnénk lenni”. A társkereső applikációk korában élünk, s lehetőségünk van bárhol, bármikor „jobbra vagy balra húzni egymást” a Tinderen. Algoritmusok segítenek abban, hogy megtaláljuk a megfelelő párt, aki épp olyan képzettséggel és adottságokkal rendelkezik, amikre mi vágyunk. Azonban mi történne, ha ezentúl átugorhatnánk a csalódásokat, s az olyan kapcsolatokat, melyek sikertelenek és nem vezetnek elköteleződéshez?

Új cikksorozatunkban olyan filmeket, sorozatokat és könyveket szeretnénk bemutatni nektek, amelyek pszichológiailag is érdekesek, s akinek felkelti érdeklődését, egyben ajánlóként is szánjuk.

A társkeresőkről megosztottak a vélemények a mai napig. Pszichológusok által is elismert előnye, hogy olyan emberekkel ismerkedhetünk meg, akikkel lehet, hogy enélkül nem sodort volna össze a sors minket. Másik előnye, hogy sok embernek nincs már kedve egy fárasztó nap után zsúfolt bárokba menni, hanem szívesebben nyitja fel otthon a laptopját, hogy belevesse magát a társkeresésbe. Így tehát kényelmes, illetve akár fel is gyorsíthatja a folyamatot, hiszen egy „nagy találkozásra” lehet, hogy éveket is várni kell. Hátránya viszont, hogy ezeken a társkereső oldalakon sok a hamis profil, vagy olyan, aki nem komoly kapcsolatra törekszik. Ezen kívül mesterséges körülményeket teremt, s azzal, hogy megadunk bizonyos elvárásokat, nem adunk teret arra, hogy olyan emberrel kerüljünk ismertségbe, akivel akár jól is működhet, pedig elsőre nem az ideálunknak tűnik.

A most „piacon” lévő társkeresők mögött működő algoritmusok - melyek alapján az applikáció potenciális partnereket dob fel nekünk -, nem igazán megbízhatók. Ennek oka, hogy csupán személyiségjegyeket ragadnak meg, illetve állásfoglalásbeli hasonlóságokat, azonban más olyan tényezőket nem vesznek figyelembe, melyek pszichológiai kutatások alapján a hosszú távú, tartós kapcsolatok előrejelzői lehetnek. Ilyen pl. az interakciós stílus, stresszkezelés, alkalmazkodóképesség, stb.

De milyen is a jövő társkeresője?

Cikkünk alapötletét a Black Mirror című brit antológia-sorozat adta, melynek minden egyes része a társadalom és a technológiai fejlődés veszélyeit mutatja be disztópikus történetekben. Bár a történetek a jövőben játszódnak, nem kell sok idő, hogy rádöbbenjünk: az itt bemutatott jövőbeli technológiák talán csak néhány lépésre hevernek tőlünk.

A Hang the DJ névre elkeresztelt epizód (4/4.) azzal a gondolattal játszik el, hogy milyen is lehet majd egy jövőbeli társkereső. Az emberiség egyértelműen arra törekszik, hogy minél kényelmesebben éljen, s minél kevésbé legyen arra szükség, hogy meg kelljen küzdenünk valamiért. Ezt indokolják a robotok, az egyre intelligensebb okostelefonok, s lám, a társkeresők is.

*Figyelem, spoiler!*

A Hang the DJ alapja egy olyan történet, melyben az emberek a randi első pillanatában meg tudják nézni, hogy mennyi ideig lesznek majd együtt. Ezt az időt azonban kötelező együtt letölteni. A főszereplő lány és fiú már másodszorra kerül össze, miután sok másik partnerrel nem működött a kapcsolat. Mivel mindketten először érzik magukat boldognak, úgy döntenek, nem nézik meg, mennyi időt szán nekik a sors. A fiú időközben egyre szerelmesebb lesz, s rájön, hogy nem lenne képes elveszíteni a lányt. Így egy éjszaka titokban megnézi, hogy mennyi idejük van még együtt, s elkeseredve veszi észre, hogy közös idejük nem végtelen, ráadásul folyamatosan fogy. Erről másnap a lány is tudomást szerez, s eldöntik, hogy szembeszállnak a rendszerrel. Felmásznak a „Rendszer” határát képező falon, s ekkor derül ki, hogy ők valójában egy társkereső alkalmazásban voltak szereplők, s azok, akik képesek fellázadni a rendszer ellen, és felmásznak a falon, nagy valószínűséggel egymás számára az Igazit jelentik.

Mindez a szimuláció lehetővé teszi, hogy megkerüljük a „felesleges” csalódásokat, s egyből megtaláljuk az Igazit.

*Történetleírás vége*

Az epizód azonban több kérdést is felvet. Először is, valóban jót tesz az nekünk, ha nem ér minket szerelmi csalódás? Ahogy a boldog, kiteljesedett pillanatoknak, úgy a csalódásoknak is megvan a helye az életünkben. Fejlesztik személyiségünket, általuk leszünk tapasztaltabbak, fejlődik önismeretünk, s megtapasztaljuk, mi jó nekünk és mi az, amit el szeretnénk kerülni. Egyik legfontosabb funkciója továbbá, hogy növeli az ellenállóképességet (rezilienciát), s képesek leszünk életünk más területén is megküzdeni a stresszes, kellemetlen körülményekkel. Így valószínűleg ezek a csalódások megkerülhetetlenek, hiszen funkcióval bírnak. Ugyanakkor a sorozatban lévő applikáció beépített a szimulációba egy olyan elemet, mely a mostani társkeresőkből egyértelműen hiányzik: méri azt, hogy mennyire képes a pár legyőzni egy stresszes szituációt (azaz, hogy hamarosan lejár az idejük), képesek-e összefogva fellázadni, továbbá beépíti a korábbi kapcsolatokból származó negatív tapasztalatokat is, ez alapján választva új párt.

A másik kérdés, hogy mennyire lehet magabiztosan bejósolni, hogy egy párkapcsolat örök érvényű lesz-e a mai világban. Bármilyen applikációt is gyártanak a jövőben, a környezeti tényezőket valószínűleg lehetetlen teljesen beépíteni, mint változó. Egy tragédia, egy távoli munkalehetőség, a családalapítás nehézsége, illetve a munkanélküliség, hogy csak néhány példát említsünk, gyakran előre beláthatatlan hatással bírhat még a legbiztosabb alapokon álló kapcsolatokra is. Továbbá a személyiségfejlődést sem szabad kihagynunk a képletből, hiszen bizonyos adottságaink, képességeink fejleszthetők, s egészséges esetben fejlődünk is életünk során. Sajnos a párkapcsolat sosem lesz életünk legbiztosabb pontja anélkül, hogy rengeteget dolgoznánk rajta, s a közös fellázadásra kéz a kézben az életünk számos pontján szükség lesz még.