A szállodák kártérítési felelőssége, avagy mire figyeljünk értékeink „letétbe” helyezésekor?

Vegyük a következő szituációt. Nyaralásunk alkalmával, amire már hónapok óta gyűjtögetünk, megérkezünk egy igen nívós hotelbe. Remek élményekkel gazdagodunk, azonban az egyik nap szobánkba visszatérve észrevesszük, hogy eltűnt a telefonunk, hiányoznak az ékszereink a szobaszéfből, vagy a pénztárcánk tűnt el, amit a recepciósnak adtunk át megőrzésre, amíg lementünk a medencetérbe. Akár még az is előfordulhat, hogy autónknak leljük hűlt helyét a garázsban.

A fenti szituációk szerencsés esetben legtöbbünk rémálmaiban szerepelnek csak, azonban nem kitalált esetekről van szó, hiszen a hatályos Polgári Törvénykönyvünk (2013. évi V. törvény /a továbbiakban: Ptk./) külön felelősségi alakzatot rendel a szálloda felelősségéhez (Ptk. 6:369. §). Ahogy Fuglinszky Ádám is írja: „A szálloda felelősségének speciális szabályait az indokolja, hogy a vendég gyakran nincs olyan helyzetben, hogy az oda bevitt ingóságait személyesen őrizze, s joggal várja el a szállodától, hogy dolgainak megóvásáról gondoskodjon.” Lényeges elem szempontunkból az, hogy a személyzet minden időben jelen legyen (a vendég alappal várhassa el dolgainak mindenkori megőrzését) a szállodában, ezért a felelősségi kategóriába tartozik a „motel, a panzió, a vendégház – és a ­–korábbi gyakorlat szerint – munkásszálló is”.

A fenti dolgok hiánya esetén a szálloda főszabályként és általános jelleggel felelősséggel tartozik, így meg kell térítenie a vendég dolgaiban bekövetkezett kárt. A témával kapcsolatban vita alakult ki abban, hogy a szálloda felelőssége az ún. „következménykárokra” is kiterjed-e (például az a költség, amin a károsult autót bérel az ellopott/eltűnt gépkocsija helyett) vagy csak az adott dologban, annak állagában bekövetkezett kárra korlátozódik? Fuglinszky szerint „nem volna ésszerű, ha a jogalkotó korlátozni kívánná a szálloda felelősségét...” ilyen téren, tehát a szakértő álláspontja: a következménykárokat is kötelessége a szállodának megtéríteni.

Rendkívül fontos korlátja a szálloda felelősségének, hogy a szálloda területén, annak nem minden helyiségében (szét)hagyott dolgokért felel, hanem a törvény szerint a szállodában kijelölt, illetve általában erre rendelt helyen vagy a szobájában helyezett el a vendég (ide tartozik még a szálloda által „fenntartott ruhatár, vagy amelyeket a szálloda olyan alkalmazottjának adott át, akit dolgai átvételére jogosultnak tarthatott"). A jogalkotó nyilvánvaló célja az ésszerűség keretei közé szorítani a felelősséget, ugyanis a szálloda olyan területén, ahol számos embernek van bejárása, nem lehet megállapítani a felelősséget. Érdekes eset a „jogosultnak tarthatott” fordulat, itt olyan esetekre kell gondolni például, ahol a szállodában szokásos „egyenruhát” viselő személynek azzal a kifejezett céllal nyújtjuk át vagyontárgyainkat, hogy ő biztonságos helyre teszi, esetleg megőrzi.

Végül – talán a legfontosabb aspektus –, hogy abszolút nem mindegy, hogy milyen vagyontárgynak veszett nyoma, azonban a hivatkozott törvényszakasz (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Az értékpapírokért, készpénzért és egyéb értéktárgyakért a szálloda felelőssége akkor áll fenn, ha a szálloda a dolgot megőrzésre átvette, vagy a megőrzésre átvételt megtagadta. Az így elhelyezett dolgokért a szálloda felelőssége korlátlan.”

Fokozottan figyeljünk tehát egy nyaralás során, hogy milyen formában adjuk letétbe értéktárgyainkat, mert jelen szabály a fenti dolgokat szobánkban hagyva nem vonja védelem alá, ugyanis ezen tárgyak vannak „lopásnak leginkább kitéve”. Az értékpapír és a készpénz magától értetődő fogalmak, azonban az értéktárgy tekintetében megjegyezzük, hogy „minden olyan nagyobb értékű, kevés helyet elfoglaló vagyontárgyat érteni kell, amely éppen e tulajdonságai miatt fokozottan lopásveszélynek van kitéve” (ékszer, egyéb nemesfém tárgy, drágakő, festmény és egyéb műtárgy) ide nem értve a fából vagy csontból készült ékszereket, de a szakirdalom szerint a „kis helyfoglalás feltétele” nélkül ideértve a vendég gépkocsiját, ha azt a hotel területén belül elkerített, zárt parkolóban tárolja/parkolta. ” (Fuglinszky)

A korlátlan felelősség mellett, ami utóbbi vagyontárgyakra vonatkozik csak, főszabály szerint a szálloda felelőssége korlátozott, mégpedig a szálloda felelőssége alapján a kártérítés mértéke legfeljebb a napi szobaár összegének ötvenszerese. Jelen szabályozás nyilvánvalóan azon társadalmi szituációs feltevésen alapul, hogy a drágább szállodákba vagyonosabb vendégek érkeznek, akik nagyobb értékű vagyontárgyak elhelyezését és megőrzését várhatják el a szállodától. Így végső soron kijelenthető, hogy a szabályozás a vagyonosabb réteget valamelyest jobban védi.

Jelen cikk által egy gyors (és meglehetősen rövidített) gyakorlati bepillantást nyerhettünk a magyar szállodák felelősségébe, egyértelmű, hogy a szabályozás ennél jóval sokrétűbb, ugyanis a szálloda felelőssége Ptk.-ban a szerződésszegéssel (pontosabban a letéti szerződés megszegésével) okozott károk közötti egyik nevesített felelősségi tényállás, így rá egyéb általános felelősségtani fogalmak még alkalmazandók (felróhatóság, mentesülés kérdései stb.) Bízunk benne, hogy a fenti kellemetlen helyzetek elkerülnek bennünket, azonban nem árt, ha a szabályozás legalább irányvonalával tisztában vagyunk.

Vigyázzunk értékeinkre és Mindenkinek jó nyaralást kívánunk!

A hivatkozások mindegyike Fuglinszky Ádám: Kártérítési Jog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft,. 2015. kötete IV. fejezetének 6.3. alfejezetéből kerültek beillesztésre.