Testvérkapcsolatok I. rész- Konfliktusok

Jelen cikkemet ajánlanám testvéreknek, szülőknek és leendő szülőknek egyaránt. Testvéreknek azért, mert egészséges testvérkapcsolat nem létezik féltékenység, összetűzések nélkül; szülőknek azért, hogy iránymutatást kapjanak abban, hogy hogyan is lehet helyesen kezelni az ilyen helyzeteket; leendő szülőknek pedig azért, hogy tudatosan tudjanak készülni a gyermekvállalásra és az ezzel járó nehézségekre.

Amikor a családba új jövevény érkezik…

Egy gyermek életének első középpontját a szülei képezik, így a velük való kapcsolat egy életen keresztül igen meghatározó, mondhatni, nem pótolható semmivel sem. Amikor egy gyermeknek testvére születik, féltékenysége és félelme arra irányul, hogy ez a szüleivel való kapcsolatát mennyiben befolyásolja. Mindenki, akinek testvére van, másképp emlékszik vissza a testvére születésére vagy arra, hogy milyen hatással voltak nagyobb testvérei felnövekedésére. Az, hogy minek a függvénye az, hogy a testvérek kapcsolatának minősége hogyan alakul, abban a szülőknek, a velük való kapcsolatnak, illetve a konfliktuskezelésnek igen nagy szerepe van. Szülőként bizony nem könnyű sokszor eldönteni, hogy mivel tesznek a legjobbat, ha veszekedő gyermekeik „közé csapnak”, vagy ha hagyják, hogy azok elrendezzék maguk között dolgaikat. Sorozatunk első részében a testvérkonfliktusokat vesszük górcső alá.

A szemét rajta tartó vagy a döntőbíró típusú szülő

Általában két szülői típus létezik a testvérkonfliktusok rendezésében, erre utal a kiscím. Ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy melyik típus cselekszik inkább helyesen, ahhoz először érdemes megérteni, hogy mire is szolgálnak a testvérkapcsolatok. Egyáltalán ezek természetesek, vagy elrontottunk valamit szülőként? Van ennek jelentősége a személyiségfejlődés szempontjából? Igenis, hogy van! A konfliktusok – mint minden emberi kapcsolatban – normálisak és a növekedést szolgálják. Szociális gyakorlóterepet biztosítanak ahhoz, hogy a gyermekek megtanuljanak egy konfliktushelyzetben érvelni, kompromisszumra jutni és megérteni, hogy mely viselkedésformák és reakciók vezetnek eredményre. Megértik, hogy a világ nem csak róluk szól és nem csak nekik vannak érdekeik. Megtanulják tolerálni, és megérteni a másikat, és az itt elsajátított és „bevált” módszereiket majd más társas kapcsolatban is kamatoztatni tudják.

young siblings

Éppen a fent említett okok miatt helyes az, ha a szülők nem döntőbíráskodnak, hanem ráhagyják gyermekeikre a konfliktusok rendezését, hiszen ők így lesznek képesek konfliktus- és problémamegoldó képességeket kifejleszteni. Amit a szülő tehet, hogy bizonyos esetekben, ha úgy látja, hogy nagyon elfajul a helyzet, irányt mutat a helyes konfliktusmegoldás irányába, ugyanakkor nem ő rendezi le a dolgot úgy, hogy például „Peti hagyd már Lacikát, látod, hogy azzal a játékkal szeretne játszani”. Egyrészről ez azért helytelen, mert sokszor ilyenkor a szülő nem tudja kikerülni azt, hogy valamelyik gyerek ne érezze úgy, hogy őt a szülő cserbenhagyta, és a másiknak adott már megint igazat; másrészről ezzel a gyermekek problémája valójában nem oldódik meg, és a feszültség csak tovább növekszik. Sokat segíthet ellenben, ha a szülő a veszekedés közepén megpróbálja lenyugtatni gyermekeit és megtanítja őket higgadtan érvelni, magyarázatot adni, és rávilágítani arra, hogy hogyan kell a másikat is meghallgatni és megérteni, majd kompromisszumra, közös megoldásra jutni, melyben mindkét fél enged kicsit a saját igazából.

Ne várjuk el gyermekeinktől, hogy úgy szeressék egymást, hogy abban konfliktusoknak nem lehet helye. Ha a szülők rosszallóan néznek a testvérekre, amennyiben azok összezördülnek, akkor a kapcsolatuk nem lesz egészséges. Hagyjuk, hogy kicsiben gyakorolhassák a konfliktuskezelést, és megtanulják kezelni agressziójukat, illetve kivívni saját helyüket. Ezek ugyanis elengedhetetlenek az életben való boldoguláshoz, és ha már megadatik az a szerencsés helyzet, hogy van testvérünk, akkor tanuljunk meg profitálni ebből! Nem a tökéletes testvéri kapcsolat a cél, hanem a közepesen meleg, elég jó testvérkapcsolat.

Ajánlott és felhasznált irodalom: L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni. Testvérekről, nem csak szülőknek.