Örökbefogadás
Jelen cikkünkben az örökbefogadás témakörét járjuk körbe, hol jogi, hol pedig pszichológiai szempontokat felvonultatva. Mennyiben más egy csecsemőt, illetve egy nagyobb gyermeket örökbe fogadni? Milyen hatása van az örökbefogadásnak az új családra, illetve az örökbefogadott gyermek lelkivilágára? Vajon figyelembe veszi a jogalkotó a pszichológia tudástárát? Milyen típusai lehetnek az örökbefogadásnak? Két részes cikksorozatunkban erre keressük a választ.
Az örökbefogadás szabályait elsősorban a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben (a továbbiakban: Ptk) találjuk. A Ptk. egy külön címet rendel a témának, amin nincs is okunk meglepődni, ugyanis a szabályozás rendkívül fontos, Alaptörvényben rögzített alapjogok biztosításának aprópénzre váltása. Az emberiség legfőbb érdekei közé tartozik a jövő generációjának védelme, az élhető környezet, így családban való nevelkedés biztosítása, az egészséges szellemi, fizikai és erkölcsi fejlődés elősegítése. Ezen szemüvegen keresztül vizsgáljuk meg nagy vonalakban a Ptk. szabályait.
Az örökbefogadás fontos vagyoni jogi képződményeket keletkeztet (mint például az egyenes ágú rokonság), de nem kiváltképpen a pénz van a szabályozás központjában, melyet az is bizonyít, hogy örökbe fogadni kizárólag kiskorú gyermeket lehet. Az örökbefogadáshoz az örökbe fogadni szándékozó személynek, a gyermek törvényes képviselőjének egyező kérelme és a gyermek szüleinek, valamint a házasságban élő örökbefogadó házastársának a hozzájárulása szükséges, melyből láthatjuk, hogy széles egyetértés előzi meg magát a folyamatot. Az örökbefogadást a gyámhatóság engedélyezi, mely szerv őrködik a megfelelő szülőknél történő elhelyezésről is. A gyámhivatal a kérelem benyújtásától számítva 30 napon belül hozza meg a határozatát, így nem tekinthető a folyamat túlzott hosszúságúnak, azonban az örökbe fogadni szándékozó személynek alkalmassági vizsgálaton, tanácsadáson és felkészítő tanfolyamon kell részt vennie, továbbá környezettanulmányt végeznek a fentebb elérni kívánt célok érdekében.
Külön kvalifikálást tart szükségesnek a Ptk. az örökbefogadó személyére, amikor kimondja, hogy örökbefogadó az a huszonötödik életévét betöltött, cselekvőképes személy lehet, aki a gyermeknél legalább tizenhat évvel, legfeljebb negyvenöt évvel idősebb, és személyisége, körülményei alapján alkalmas a gyermek örökbefogadására. (Rokoni vagy házastársi örökbefogadás esetén a korkülönbségtől el kell tekinteni.) Ha több gyermek együttes örökbefogadása a cél, akkor az idősebb gyermek életkorát kell irányadónak tekinteni.
Fontos, sőt kiváltképpen pszichológiailag kiemelkedő jelentőségű kérdés, hogy mely gyermek fogadható örökbe. A jogszabály ennek rendezéséhez egy kettős mércét állít fel, amelynek első lépcsője a „nevelésbe vett gyermek”, míg második lépcsője az „örökbefogadhatónak nyilvánított” gyermek kategóriája. Általános szabályként ugyanakkor meghatározza: Örökbe fogadni - a házastárs kiskorú gyermekének örökbefogadása kivételével - olyan gyermeket lehet, akinek a szülei nem élnek, vagy akit a szülei megfelelően nevelni nem képesek. A törvény itt a vér szerinti szülő által való nevelés elvét követi, tehát csak kivételes esetekben engedi meg az örökbefogadást, kiváltképpen akkor, ha a gyermek ún. „rendes családi környezetben” való nevelése veszélyben van, avagy nem megoldható. Az örökbe fogadhatóság kategóriája még inkább korlátozott azzal, hogy főszabályként 2 évre nyilvánítja a gyermeket ilyenné a gyámhatóság (ha az adott feltételek adottak). Egy általunk górcső alá vett kitétel ezek közül az, amikor a szülő a gyermekével egy éve nem tart rendszeres kapcsolatot vagy fél éven át semmilyen formában nem tart kapcsolatot, illetve életvitelén, körülményein nem változtat, és emiatt a nevelésbe vétel nem szüntethető meg.
Örök vitakérdés a Ptk azon szakasza, amely kimondja, hogy a gyámhivatal a gyermek érdekében elsősorban a házasságban élő örökbefogadók által történő örökbefogadást engedélyezi, így – egyes álláspontok szerint – megnehezítve az azonos nemű párok által történő örökbefogadást.
Ugyanakkor az örökbefogadás iránti kérelem előterjesztését és az érdekeltek hozzájárulását követően az örökbe fogadni szándékozó személynek a gyermeket legalább egy hónapig a saját háztartásában kell gondoznia. Az örökbefogadás a gondozási idő eredményes eltelte után engedélyezhető. Így biztosítva azt, hogy a gyermek megfelelően reagáljon és képes legyen beilleszkedni az új környezetébe.
Meg kell említeni továbbá az örökbefogadás jogilag releváns 2 kategóriáját, ezek pedig a titkos és a nyílt örökbefogadás.
Nyílt az örökbefogadás, ha a vér szerinti szülő meghatározott, általa ismert örökbefogadó tekintetében járul hozzá az örökbefogadáshoz. A szülő a hozzájáruló nyilatkozatát a gyermek születésétől számított hat héten belül - a gyermeknek a szülő vagy a gyermek más hozzátartozója által történő nevelése érdekében - visszavonhatja.
Titkos az örökbefogadás, ha a vér szerinti szülő olyan módon járul hozzá gyermeke örökbefogadásához, hogy az örökbefogadó személyét és személyi adatait nem ismeri, vagy ha a szülő hozzájárulására e törvény szerint nincs szükség. A hozzájáruló nyilatkozatot a gyermek születése előtt is meg lehet tenni. Titkos örökbefogadás esetén a szülő az örökbefogadásról nem kap értesítést és az örökbefogadásról hozott határozat ellen jogorvoslattal nem élhet, illetve a vér szerinti szülő és az örökbefogadó szülő egymás természetes személyazonosító adatairól nem kap tájékoztatást.
Nem alaptalan azonban olyan kérdéseket feltenni a jelen résszel kapcsolatban, hogy a titkos örökbefogadás pszichológiailag milyen hatással van a vér szerinti szülőre (a gyermekéről való lemondás tükrében), avagy a gyermeket való informálás kapcsán mi a helyes út? Elmondani neki, hogy örökbe fogadták, akkor is, ha vér szerinti szüleinek megismerése nem lehetséges, vagy visszatartani tőle ezen információt?
A következő részben többek között ezekre a kérdésekre is keressük a választ.