A társadalomra veszélyesség „elfeledett „ dogmatikája - a BKK – T-Systems ügy kapcsán
Bevezetés, tényállás
Mai cikkünkben a büntetőjog egy fontos aspektusára szeretnék rávilágítani, amit a 2017. július második felében kirobbanó „jószándékú” vagy „erkölcsös” hackerkedés útján került a média látóterébe. Az alábbi linken olvasható a történeti tényállás egy része, amiből röviden annyit tudunk meg, hogy egy 18 éves fiatalember jelezte a BKK Zrt. felé, hogy online menetjegykezelő – és vásárlási felületükbe kisebb adatmódosításokkal bejutott, ott pedig az eredetileg meghatározott ár töredékéért, előzetes információk szerint 50 Ft-ért vásárolt utazásra jogosító bérletet.
A T-Systems Magyarország Zrt. – sokakat felháborító módon – feljelentést tett ismeretlen tettes ellen elkövetett bűncselekmény miatt. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) több olyan tényállást is tartalmaz, ami alapján egy ilyen esetben eljárás indítható a nyomozó hatóság előtt. Ezeket az eshetőségeket az Arsboni már boncolgatta, azonban az igényesség kedvéért megjelölöm őket én is:
Egyrészt a Btk. Információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás elnevezésű szakasza alapján:
375. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett információs rendszerbe adatot bevisz, az abban kezelt adatot megváltoztatja, törli, vagy hozzáférhetetlenné teszi, illetve egyéb művelet végzésével az információs rendszer működését befolyásolja, és ezzel kárt okoz, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(a minősített tényállások nem jöhetnek szóba)
Másrészt a Btk. Információs rendszer vagy adat megsértése
423. § (1) Aki információs rendszerbe az információs rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés megsértésével vagy kijátszásával jogosulatlanul belép, vagy a belépési jogosultsága kereteit túllépve vagy azt megsértve bent marad, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Inkább valószínűsíthető, hogy a ezen, második tényállásra hivatkozva tett feljelentést a T-Systems Magyarország Zrt., ami igencsak nagy visszhangot váltott ki a közmédiában.
Társadalomra veszélyesség
Ugyanakkor jogosan merül fel a kérdés, hogy miért bünteti azt a magyar Btk., aki abból a szándékból jelent be egy hasonló problémát, hogy segítse a rendszer működtetését, illetve felhívja az abban való hiányosságokra a figyelmet. Ilyen száraz lenne a magyar büntetőjog? Erre nem gondolt a jogalkotó?
A válasz egyben rövid, de ugyanakkor összetett is: de, gondolt rá a jogalkotó, azonban ennek megértéséhez szükséges néhány, alapvető fontosságú elvet tisztázni. Tudniillik a hatályos Btk. – általunk relevánsan - két részből, egy általános (I.-XII. FEJEZET) és egy különös részből (XII.-XLV. FEJEZET) tevődik össze, mely utóbbiból kerültek megnevezésre a fenti tényállások. Magyarul a különös rész nevezi meg azokat a bűncselekményeket, amelyeknek az általános részben meghatározott feltételek szerinti – tényállásszerű – elkövetése esetén szankcionál a törvény.
Az általános részre hárul az a szerep (is), hogy meghatározza, hogy melyek azok a tényezők, amelyek teljesülése esetén büntethető az elkövető, illetve mikor minősül egy adott bűncselekmény elkövetettnek, a szakmai zsargonban: mikor tényállásszerű a cselekmény.
A büntetőjog egy „ultima ratio” , tehát végső eshetőségben alkalmazott jogág, mivel alkalmazása a személy életébe, közösségi érintkezésébe, vagyonába stb. való legsúlyosabb beavatkozást jelenti, ezért ha van a jogérvényesítésnek más módja, akkor először előbbit kell igénybe venni. A büntetőjogot csak végső esetben szabad alkalmazni.
Központi kérdés továbbá az elkövető szándéka (Btk. 7-8. §§) – az elkövetése pillanatában vajon átfogta-e a tudata azt, hogy bűncselekményt követ el, kívánta-e a bűncselekmény elkövetésének következményeit, eredményeit. A jelen ügyben felmerült információk ennek vizsgálatára egyelőre nem adnak lehetőséget, ezért inkább egy másik, és a cikk lényegét megfogó aspektusra hívnám fel a figyelmet.
A társadalomra veszélyesség, a büntetőjogban alkalmazott azon mérce, objektív zsinórmérték, ami alapján eldönthető, hogy alkalmaznom kell-e a büntetőjog széles beavatkozási kört engedő eszközeit, avagy annak használata - a cselekmény társadalomra veszélyességi fokára tekintettel - nem indokolt. Ezen kérdés rendkívül összetett lehet (mellyel számos jogtudós, így a teljesség igénye nélkül Gellér Balázs, Békés Imre, Földvári József és Györgyi Kálmán is foglalkozott) ezért csak főbb részeire világítanék rá.
Míg az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) a társadalomra veszélyességgel a büntethetőséget kizáró okok, nevezetesen a tévedés egyik alfajában, illetve külön címben is - „A cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka” - elnevezésű 28. §-ban foglalkozik (melyet 2006.07.01-től kivettek a törvényből):
„Nem büntethető az, akinek a cselekménye az elkövetéskor olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen.”
A régi Btk. szerint tehát, ha a cselekmény nem ért el egy adott objektív zsinórmértéket (nem volt társadalomra veszélyes), a tényállás / bűncselekmény ugyan megvalósul, azonban a fentiek alapján fennálló büntethetőséget kizáró ok miatt az elkövető nem büntethető, így büntetés kiszabására nincsen lehetőség.
A ma hatályos törvény csupán, annak 4-5. §§-aiban (a bűncselekmény fogalmi meghatározásánál) foglalkozik a társadalomra veszélyesség kategóriájával, így mára a fogalom tételes büntethetőséget kizáró funkciója megszűnt:
4. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli.
(2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti.
A törvényi meghatározás szegényes, ugyanakkor jól rávilágít arra, hogy létezhetnek olyan eshetőségek, amikor az elkövető ugyan a különös részben szereplő minden tényállási elemet kimerít, illetve személyét tekintve is büntethető, azonban cselekménye mégsem minősül bűncselekménynek, mert az a társadalomra nem veszélyes. Jelen fogalom vizsgálata azonban nyilvánvalóan összetettebb (számos esetben szükségszerűen egyéb tudományágak segítségét hívja fel) , mert ahogy az a fentiek alapján is kikövetkeztethető, az elkövető szándékán keresztül, az elkövetés módján át vezethet minket a vizsgálódás a társadalomra veszélyesség alapos megítélhetőségéhez.
A fenti fogalmaknak az eljárásban való védekezésbe való beépítése relevanciával bírhat, azonban figyelembe kell venni, hogy a 2006. július 1-től hatályba lépett tételes szabályozás következtében a társadalomra veszélyesség hiányára való hivatkozás sajnos (legalábbis véleményem szerint) jelentősen megnehezedett.
Kíváncsian várjuk az ügy további kimenetelét.